A diófa a Kárpátoktól Törökországon, Irakon, Iránon keresztül egészen Indiáig őshonos növény. Hazánkban már a honfoglaló magyar ősök is gyűjtögették termését. Természetes előfordulása a folyók felső folyásának ártereiben van. A dió szinte minden része felhasználható, termése zöld állapotában is rendkívül egészséges, hiszen magas vitamin- és ásványi anyag tartalommal rendelkezik. A diófa kevesebb gondozást igényel, mint a körtefa, vagy az alma, talán ezért is található jobban a házi kertekben, illetve sok településen az utcákon is, mint a szilvafa. Azonban a diófa árnyat adó dekoratív lombozatával, kedves alakjával, és egészséges, sőt gyógyhatásokkal rendelkező termésével nagyon is meghálálja a fáradozást. 

Diófa gondozása  

A dió nem igényel nagy gondozást, mivel nem egykényes növény. A mérsékelten meleg éghajlaton érzi jól magát, ezért a hűvösebb termőterületek nem alkalmasak az üzemi diótermesztésre. A diófa, mivel jellegzetes folyókísérő növény csapadékos klímát vagy öntözést igényel. Gondoskodni kell a rendszeres vízellátásáról. A diófa a meszes, mély rétegű, tápanyag dús talajt és a fagyoktól védett, napos, helyeket kedveli. Fényigényes növény, ami azonban a nyári, túlzott hőséget nehezen viseli, ilyenkor főleg gondoskodni kell a megfelelő vízellátásáról. A nyugalmi időszakra jól felkészült fák a téli fagyokat akár -25 fokig is károsodás nélkül elviselik. Azonban a korán fakadó fajtákban a tavaszi fagyok kárt tehetnek, mivel ezek fokozottan érzékenyek, akár már -1 C fokon is kárt szenvedhetnek.

Diófák ültetése

Ültetése történhet magoncokkal, illetve oltvánnyal. Magonc esetén a növény csak 10 év múlva fordul termőre. Az oltvány dió viszont már a 3-4. évben termőre fordul. Ez utóbbi nagy előnye még, hogy fajtaazonos lesz a termése. A dió ültetése a tavaszi időszakban javasolt a jó idő beköszöntével, valamint ősszel fagymentes időszakban. Ültetése előtt gondosan ki kell választani a helyét, mely lehetőleg napfényes és fagy védett. Figyelembe kell venni továbbá, hogy akár a 30 méteres magasságot is elérheti és alatta nem igen él meg más növény. Érdemes elsőre a végleges helyére ültetni, mert az átültetést nem jól viseli. A diófa akár 150 évet is él, melynek a feléig növekedik folyamatosan.

Diófa betegségei, metszése 

A dió tápanyagellátásról, öntözéséről, valamint a permetezésről és növényvédelmi feladatok ellátásáról is gondoskodni kell, ugyanis a diónak is vannak kártevői. Elsősorban a dióburok-fúrólégy, az almamoly, a szövőlepkék és a levéltetvek veszélyeztetik. Betegségek közül a baktériumos levél- és termésfoltosság, a nektriás ág-rák és a gnomóniás levélfoltosság okozhat problémát. 

Bár a diófáról általában az a vélekedés, hogy nincs szükség visszametszésére, ez nincs így. A diófa metszése ugyanolyan fontos, mint más gyümölcsfák esetén. Fontos az ültetéskori visszanyesése, a koronaalakító metszése az első néhány évben, majd a fenntartó metszésével is számolni kell.  

https://www.tuja.hu/dio.htm

Vissza a kategória cikkeihez