Azt gondolhatnánk, hogy a diófa bútor napjainkba jött divatba, pedig már őseink is előszeretettel készítettek diófából különböző bútordarabokat, használati tárgyakat. A közönséges dió a Kárpát-medencében is őshonos, termését már a honfoglaló őseink is ismerték és gyűjtögették. Az ártéri részeket is igazán szereti, hiszen egy vízigényes növény. A régi paraszti portákon a diófa és a szilvafa egészen biztosan megtalálható volt. A diófát nem csak termésért ültették, Milotán, a híres diótermelő településen például az a mondás járta, hogy a milotai ember két diófát ültet életében: egyiket bölcsőnek, a másikat koporsónak. A termését pedig egész évben fogyasztották. Hiszen rendkívül egészséges és rendszeres fogyasztása mellett érvényesül igazán a dió jótékony hatása a szervezetre.

Dió felhasználása

A diónak szinte az egész része felhasználható a fájától, a termésén át egészen a leveléig. A termése és a levele is jótékony hatású, hiszen számos vitamin- és ásványi anyag található bennük. Ez utóbbiból teát készítenek és úgy fogyasztják, de a hajra és a bőrre is jótékony hatású. Ezen kívül a termését elsősorban diós sütik készítésénél használják, főleg az ünnepek – karácsony, húsvét – körül. A fogyasztása nagyon elenyésző a jótékony hatásait tekintve, hiszen körülbelül fél kg-t fogyaszt belőle átlagosan egy fő. Vagyis nem használjuk ki elégé ennek a szuper gyümölcsnek az előnyeit. 

Diófa bútor, diófa konyhabútor

A dió fája kitűnő bútorok és egyéb használati tárgyak készítésére. Régen főleg a bölcső és koporsó készült belőle, de szekrények, asztalok, ágyak és éjjeliszekrényeknek is alapanyagául szolgált. A kastélyok berendezési tárgyai, hatalmas komódok, kétajtós szekrények, de még ebédlő garnitúrák és stílusos diófa konyhaszekrények is készültek diófából. Gyönyörűek voltak és időt állók. Gyönyörűek mai is, bár a mostani minimalista stílus nem illik össze, a hatalmas, tekintélyt parancsoló bútorokkal. Ezeknek tér szükséges, hogy a szépségüket át tudják adni.  

A dió az, amit a gyerekek már az óvodában találós kérdésként megismernek: „Se ajtaja, se ablaka, mégis négyen laknak benne”. Közmondásainkban is gyakran emlegetjük, hiszen a vadházasságban élőkre régen azt mondták, hogy „a diófa alatt esküdtek”, de közismertek a „kemény dió” vagy „dióhéjban összefoglalva” kifejezések is ismertek, és használatosak.

Így vagy úgy, de végig kísér minket egy életen át. 

http://www.dioskonyv.hu/26-01/1.htm

Címlap kép: Dió bútor (forrás: http://www.rmpbutor.hu/tomor-dio-klasszikus-nappali-butor)

Vissza a kategória cikkeihez